Rá kellett jönnöm, hogy Csengém nem csupán többemberes, de a fenti jelző is megállja a helyét nála.
Persze nem most jöttem rá, hiszen mindig is más volt, mint az "átlag" baba. Már az első hónapokban sokkal erősebben reagált az őt érő - számára kellemetlen - ingerekre. Folyton összerezzent pl a tüsszentéstől, zacskó csörgéstől vagy akár egy hangosabb beszédtől is, és ez elég sokáig megmaradt.(most már csak ritkán fordul elő) 5 hónaposan kezdődött nála az idegenektől való félelem és a mai napig tart, hol erősebben, hol kevésbé intenzíven jelentkezik.
Ezidáig azt gondoltam, csak szimplán félénk, félős, de rátaláltam Ranschburg írásaira e témában valamint megszereztem a doktor úr Mi rontottuk el? c. könyvét és azóta én is a túlérzékeny vagy hiperszenzitív szót használom.
Tovább kutattam az interneten és sok-sok érdekességet találtam, ami mind szóról szóra igaz az én kis egyetlenemre. Lássunk ebből egy pár idézetet:
"A „NORMÁLIS” (ÁTLAGOS ÉRZÉKENYSÉGŰ) EMBER
Az emberek többsége a külvilágból beérkező ingereket szelektálja, csoportosítja, és csupán a lényegesekre reagál (a beérkező ingereknek 30-40%-át „hasznosítja”), így tudja optimalizálni az ingerszintet. Az ingerek fennmaradó részét az agy kirostálja.
AZ ÉRZÉKENY (HIPERSZENZITÍV) EMBER
Az átlagos érzékenységű emberekkel szemben a hiperszenzitív, vagyis különösen érzékeny idegrendszerű emberek a külvilág ingereinek legalább 80-90%-át befogadják. Azonban az agy nem képes ekkora mennyiségű ingert csoportosítani és kiválasztani, ráadásul mire feldolgozná az egyik adagot, érkezik a másik. Az eredmény: az idegrendszer könnyebben kimerül, a fel nem dolgozott ingerek halmozódnak, a szervezet könnyen a túlizgatottság állapotába kerül. Ilyenkor érezheted úgy, hogy most azonnal le kell lépned, vissza kell vonulnod egy nyugodt, csendes zugba.
Az érzékeny idegrendszernek azonban előnyei is vannak. Az érzékeny ember gyakran igen tehetséges, átlagon felül intelligens, gazdag képzelőerővel és kreativitással bír. Mivel több ingert fogad be a világból, képes azt szokatlan szemszögből is érzékelni, olyan összefüggéseket fedezve fel, amelyek felett az átlagos érzékenységű ember elsiklik. A környezete gyakran már gyermekkorban felfigyel az érzékeny ember kivételes képességeire, ám sokan – akik nem tanulják meg tudatosan kezelni idegrendszeri adottságukat – nem tudják kiteljesíteni tehetségüket, érzékenységük kihívásai örökre a „valami nem stimmel velem”-érzésével töltik el őket."
Na, hát ez pl. nagyon durva...az "átlag" emberhez képest szegény érzékenyek iszonyat mennyiségű ingert beengednek, így már teljesen érthetőek egy majdnem másfél évesnél a kiborulós-sírós jelenetek...
"Első hallásra csodálatosnak hangzik, hogy valaki a világot sokkal átfogóbban, szélesebb érzelmi skálán képes érzékelni. Ha ezt a halláshoz hasonlítjuk, olyan, mintha egy nagyon érzékeny mikrofonnal meghallanánk a hangyák szaladgálását.
Nagyszerű. Mi ebben az, amiért ezeknek az embereknek nehezebb az életük? Hallod a hangyákat? Akkor most képzeld el, hogy valaki váratlanul beleüvölt a mikrofonodba. Az a kín, amit ilyenkor átélnél, meg sem közelítené egy hiperérzékeny szenvedéseit egy durva érzelmi hatás esetén.
Az érzéketlen környezeti hatások egy hiperérzékenyt vagy menekülésre, vagy védekezésre késztetnek, amit az érzéketlen környezet tekint támadásnak... máris kész a konfliktus."
