"...vannak babák, akik nyugtalanabbak, sírósabbak a többieknél, és ez veleszületett temperamentumjellemzők következménye, nem a nevelés hibája!"
"...a szülő legfontosabb feladata nem az, hogy megtanítsa a nyűgös csecsemőt egyedül, hang nélkül elaludni, hanem az, hogy bizalmat ébresszen gyermekében! Arra kell megtanítania, hogy érezze:nincs egyedül! Hogy érdemes a világot megszólítani, mert ez egy olyan világ, amelyik válaszol, ha szólnak hozzá! Lehet, hogy a ,ferberizált' gyerekek hamarabb elcsendesednek, mint a többi nyűgös baba, bár ebben sem vagyok egészen biztos. Ráadásul azonban tapasztalatot szereznek arról, hogy a világ közönyös és érzéketlen, és ezt a tapasztalatot - akarva akaratlanul - életük további éveiben folyton szem előtt tartják. Bizalmatlanokká válnak, nem kérdeznek, és ha vannak is gondolataik, elképzeléseik, ezeket nem osztják meg másokkal: - Minek? Hiszen úgysem érdekel senkit!...A segítséget, amire vágyom, úgysem kapom meg senkitől!"
"A babát nem elég megetetni, ha éhes, tisztába tenni, ha csípi a pelenkatartalom;foglalkozni kell vele és megüzenni neki a szeretetet amit az anya érez gyermeke iránt. Fel kell venni, ha sír, mosolyogni és nevetni rá, várva, hogy visszamosolyogjon, kommunikálni, 'szemezni' és játszani vele, beszélni hozzá, egyszóval a kapcsolat minden mozzanatában éreztetni vele az örömet, amit létezése a szülő számára jelent."
"Az első hat-nyolc hónap a csecsemő igényeinek feltétel nélküli kielégítéséről szól. Ezzel nem lehet elkényeztetni, ez nem majomszeretet! Ha megkapja ebben a fontos fejlődési szakaszban, amit kér, két-három éves korára tündéri, bűbájos gyerek lesz belőle!"
"ha a szülő engedelmes szüleje a gyermeknek az első három életévben, akkor lesz később a gyermek engedelmes gyermeke a szülőnek!"
Szerkesztés alatt... folyton bővül :)
