Nevezhetném úgy is, hogy nyűgös, sírós, érzékeny, nehezen alkalmazkodó, nehezen megnyugtatható, alacsony ingerküszöbű, stb. Dr. William Sears vezette be a többemberes baba fogalmát és ez máris jobban hangzik. Valóban több, de minimum 2 ember kell a gondozásához és tényleg 24 órás foglalkozást igényel. Persze én is, mint sokan mások, a nap nagy részében egyedül birkózom meg e nemes feladattal.
Nálunk úgy 1-2 hetes korában kezdődött a "buli". Sokszor és vigasztalhatatlanul sírt, hiába volt kézben, hiába dédelgettem ilyenkor. Kizárólag cicin nyugodott meg, így hát az első 1-2 hónapot nagyrészt a kanapén ülve szoptatással töltöttük. Inkább komfortszopás volt ez, mint éhség. Volt, amikor szopi után fél órával már megint keresgélte a cicit. Én meg első gyerekes anyuka lévén nem tudtam, mit kezdjek, engedjek neki vagy vonjam meg tőle és csak szigorúan 2 vagy 3 óránként kapjon enni?! Hál'Istennek rátaláltam a la lache liga szoptatási tanácsadóira, pontosabban közülük egyre, aki hihetetlenül sokat segített, megértette velem, mi is az az igény szerinti szoptatás, bátorított, vigasztalt, tanácsot adott.
És persze hasfájós volt. Vagy nem? Ki tudja? Mi mindenesetre annak tulajdonítottuk a sírását. Azt mondják, ezek a babák nagyon nehezen alkalmazkodnak a méhen kívüli élethez. Megszokták anya testének szoros ölelését, a nyugalmat, ringatózást és kikerülve ebbe a csúnya világba, nem találják a helyüket és úgymond minden idegesíti őket, a hangok, a fények, a hideg, a meleg, minden.
Szóval emiatt, hogy ilyen kis érzékeny és sírós volt a kis drágám, szinte egész nap kézben volt. Nagyon erősen igényelte a testközelséget. Ha letettem, rögtön tiltakozni kezdett. Én lassan megtanultam mindent fél kézzel csinálni. Amikor apa hazaért a melóból, leváltott és ő hurcolászta fel-le a kis csomagot.
Volt olyan nap, hogy délután 5-kor tudtam csak megebédelni. Apával a közös vacsorák egy időre el lettek felejtve, mert csak úgy tudtuk megoldani az evést, hogy egyikőnk evett, míg a másik "babázott". Nem lehetett egyedül hagyni, de még úgy sem, hogy oda tettük magunk mellé a hordozóba.
A házimunka szó számomra már teljesen ismeretlen, lehetetlen Csenge mellett bármit is elvégezni. Persze most már klasszisokkal könnyebb az életünk, mégis mikor van egy pár percem inkább a net elé ülök le, mert egy kis kikapcsolódás nekem is kell.
A fürdetés volt még nagy mumus...legalább 2 hónap volt, mire megszokta. Néha már úgy gondoltam soha nem fog eljönni az a nap, amikor megszereti a pancsolást, de szép lassan elérkezett ez is, úgy emlékszem 3 hónaposan már élvezte a dolgot.
Több fórumot is találtam már, ahol többemberes babák anyukái leveleznek, én is tagja vagyok egynek, ez sokat segít. Így érzi az ember, hogy nincs egyedül a problémájával, megnyugtató, hogy más is hasonló gondokkal küzd. Sőt, még esetleg olyat is találsz, akinek a leírtak alapján még nálad is "rosszabb" :) Van, aki a WC-re is magával viszi a picit, mert egyszerűen nem lehet letenni. Van, akinek az éjszakák kimerítőbbek, és van ahol a nappalok viselik meg a szülők idegeit.
