Élet egy többemberes babával :)

Azért kezdtem el blogot írni, mert szeretném megosztani hasonló helyzetben lévő vagy épp ellenkezőleg, teljesen más cipőben járó szülőkkel, milyen is az élet egy nyűgös, sírós, érzékeny kisbabával. Rengeteg gondolat forog a fejemben nap mint nap: azok a dolgok, amik történnek velünk, a nehézségek egy ilyen babával, hogy mennyit változunk, hogy mások mit gondolnak rólunk, és még sorolhatnám. Hátha tudok egy kis biztatást adni azoknak, akik épp ki vannak merülve vagy el vannak keseredve.

Friss topikok

Linkblog

Gondolatok az alvásól

2010.12.09. 16:12 - krisztike83

Fel s alá tologatom 8 hónapos picinyemet a nappaliban, BABAKOCSIBAN. Hogy miért? Altatom... Mert nem a mázlista anyukák közé tartozom, akiknek a babájuk mondjuk játék közben egyszercsak gondol egyet és puff, elalszik. Mondjuk ilyet még soha nem láttam, csak hallottam róla. És el sem tudom képzelni, hogy ilyen létezik. Egyetlen gyönyörű Csengém akkor ajándékozott meg ilyen alvásokkal, amikor pár hetes volt és még simán beájult mondjuk szopizás közben - emlékszem tiszta tej volt a pofija és olyan megelégedett arcot vágott -.

Szóval nálunk az altatás úgy megy, hogy:

  1. cicin alszik vagy
  2. séta közben babakocsiban, és
  3. egy ideje már a függőágy-hintájában is(hurrá).

Kint szoktunk sétálni, de ma nagyon csúnya idő van, úgyhogy beragadtunk...

Hogyan jutottunk idáig? :) Többemberességének köszönhetően kezdetektől folyamatosan testközelben szeretett volna lenni. Letenni nem nagyon lehetett, bár akkor nem is nagyon szerettük volna, olyan édes és finom volt - persze most is az -. Nem tudott másképp elaludni kizárólag kézben, ringatással, MÁSZKÁLÁSSAL. Ez azt jelenti, ha leültünk vele, már nem volt jó=sírás. Egy darabig így ment ez. Aztán mikor egyre nehezebb lett a husom, szoptatási tanácsadóm javaslatára áttértünk a "cicin alvásra". Ez kényelmesebb, az biztos.

Bár (sajnos) sokan azt mondják, hagyjuk, hogy álomba sírja magát a baba, én ennek soha nem voltam a híve. Olvastam is erről, és ma már sokan tudjuk, hogy a sírni hagyás maradandó sérüléseket okoz egy gyermek későbbi életében. Egyszer azért elszakadt nálam is a cérna, és hagytam sírni, gondoltam - de rosszul - hátha bealszik. Hát nem így történt. Iszonyú sírásba, üvöltésbe kezdett, teljesen leizzadt, vörös foltos lett az arca és még jól össze is karmolta magát. Ő nem az a baba, aki nyöszörög-sír aztán elalszik, ő egyre jobban és keservesebben sírt. Szörnyű lelkiismeret furdalásom volt utána, SOHA TÖBBET nem teszek ilyet vele, soha soha!!!

Az éjszakák jobbak, akkor alvás van, 2-3 ébredéssel,akkor cicit kap és gyorsan visszaalszik. Nálunk a "közös alvás" jött be, úgyhogy ezt egyszerűen meg is tudjuk oldani. A drága pénzen megvásárolt kiságy csak járókaként üzemel, miközben Csenge békésen szunnyad apa és anya között. :)

A bejegyzés trackback címe:

https://tobbemberesbaba.blog.hu/api/trackback/id/tr782504643

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Sántáné János Mónika 2013.07.04. 08:16:00

Mintha csak az én kis Levimről olvasnék. Bár azért hálát adok, hogy legalább éjszaka megalszik a saját ágyában, de nappal nagyon-nagyon ritkán. Többségében nálunk is csak babakocsi, séta, cicin, karban. Én is kaptam már ilyen fantörpikus ötleteket, mint sírni hagyás. Hát nálunk se vált be, csak én éreztem magam rosszabbul. Azóta változott a dolog? Találtál megoldást?

benzs 2013.07.10. 15:09:14

Mi is hasonló cipőben járunk, javulgat a helyzet (éjszaka már egész hosszúakat is alszik babánk), részben köszönhetően az időnek, részben pedig az ilyen írásoknak, amik megerősítenek abban, hogy nem rontom el a gyermekem nevelését, ha figyelek az igényeire (bármennyire fárasztó is tud lenni).


süti beállítások módosítása