Élet egy többemberes babával :)

Azért kezdtem el blogot írni, mert szeretném megosztani hasonló helyzetben lévő vagy épp ellenkezőleg, teljesen más cipőben járó szülőkkel, milyen is az élet egy nyűgös, sírós, érzékeny kisbabával. Rengeteg gondolat forog a fejemben nap mint nap: azok a dolgok, amik történnek velünk, a nehézségek egy ilyen babával, hogy mennyit változunk, hogy mások mit gondolnak rólunk, és még sorolhatnám. Hátha tudok egy kis biztatást adni azoknak, akik épp ki vannak merülve vagy el vannak keseredve.

Friss topikok

Linkblog

"El van kapatva"

2010.12.11. 19:35 - krisztike83

Nagyon utálom, amikor ezt mondják... El van kapatva, el van kényeztetve, manipulál, terrorizál a baba, zsarnok baba, stb. Aki egy picit is olvasgat mostanában baba témában, az tudja, hogy ezek a kifejezések nem állják meg a helyüket, hiszen egy kisbaba még nem képes túl sokat gondolkodni bármiről is, hát még arról, hogy miként manipulálhatná szüleit. Egyszerűen csak szükségletei vannak, amit ki kell elégíteni. Szükséglet lehet akár az is, hogy anyához bújhasson, hogy felvegyük, testközelben legyen, nem csak a kakis pelus cseréje vagy az etetés.

Sokszor úgy érzem, hogy némely ember azt gondolja, azért ilyen többemberes a babám, mert "elrontottam" vagy "elkényeztettem". Nem tudják megérteni, hogy egyszerűen minden baba más, és van aki temperamentumából adódóan sokkal érzékenyebb és jobban szüksége van a testkontaktusra. Arra gondolok, hogy sokan azt hiszik például, hogy azért volt "ölbe-baba" a kislányom, mert én mindig felvettem és hozzászoktattam. Holott nyilván azért vettem fel, mert ő ilyen és ezt igényelte. Szóval nem mindegy, hogy a tyúk vagy a tojás volt előbb... Gondolhatják, hogy nem jókedvemből hurcolásztam és ha szépen elnézelődött, elgagyogott volna a kiságyban, akkor néha letettem volna, hogy én is szusszanhassak egyet vagy teendőimet végezzem. Az a fajta ember vagyok, akit nem nagyon érdekel más véleménye, hogy mit mond a szomszéd néni vagy a postás. Viszont ez esetben zavar mások véleménye, hisz azt kérdőjelezik meg, jó anya vagyok-e. És ha valaki ennyire kiteszi a lelkét a gyerekéért, mint én, annak bizony nem esik jól, ha ennek ellenére is azt gondolják, rosszul nevel.

Ja, és amit még a fórumozó anyukákkal nem szeretünk: Ha valakinek nagyon "jó" kisbabája van, értem ezalatt, hogy nyugodt, csak eszik, alszik és nem sír, nem követelőzik, ezek a szülők sokszor hajlamosak azt gondolni az ő babájuk bizony az ő csodálatos nevelésüknek köszönhetően olyan "jó", és mi, "rossz" babák anyukái pedig biztos nagyon elrontottunk valamit.

A "jó" és a "rossz" szavakat azért tettem idézőjelbe, mert szerintem nem attól jó vagy rossz egy gyermek, hogy sokat vagy keveset sír, vagy, hogy mennyire igényli, hogy foglalkozzanak vele. Egy baba egyszerűen nem lehet rossz. Ezért sem értem, amikor az emberek, akikkel találkozik egy anyuka, miért kérdezgetik folyton azt, hogy "És jó baba?"

Szerintem az ronthat el egy kisbabát, aki mondjuk nem figyel az igényeire, nem ad neki enni, nem vigasztalja meg, ha sír, de aki minden szeretetet megad a kisbabájának, kielégíti a szükségleteit és odafigyel rá, az nem ronthat el semmit.

A bejegyzés trackback címe:

https://tobbemberesbaba.blog.hu/api/trackback/id/tr772509576

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.


süti beállítások módosítása